Alex Ubago y Raquel del Rosario - Hajnal (Nino Bravo)
Egy szomorú nap jött a utálatod
és a lelkemben nem maradt más csak az üresség
egy az olyan boldog napok közül, amiket megéltünk,
szökevényes álmai a tegnapnak;
nem tudom azt sem, hová megyek majd.
Nem tudhattad, hogy keserű a könnyem
a szomorúságom, a fájdalmam, a csalódásom.
Nem tudhattad, hogy mennyit szenvedtem
szeretet nélkül, szerelem nélkül, egyetlen barát nélkül.
Hajnal
megint a karjaid közt
érezlek itt,
együtt a szívemmel,
az új napok fényének létezése
az ok arra, hogy reménykedjek
Hajnal
megint a karjaid közt
érezlek itt,
együtt a szívemmel,
az új napok fényének létezése
az ok arra, hogy reménykedjek
hogy megint vissztérsz.
Keresem a szerelmedet és hiában keresem
csupán a magányt találom a kezeim között
borozgatok, hogy eltompítsam az érzékeimet
hogy enyhítsen ezeknek a napoknak a fájdalmain.
Már nincs bátorságom.
Mint egy tolvaj, úgy bolyongok a házunkban
a nappali, a kert, az akácfáink,
az út, amit anniyszor megtettem
hogy összegyűjtsem a panaszaimat és a felejtésed.
Hajnal
megint a karjaid közt
érezlek itt,
együtt a szívemmel,
az új napok fényének létezése
az ok arra, hogy reménykedjek
Hajnal
megint a karjaid közt
érezlek itt,
együtt a szívemmel,
az új napok fényének létezése
az ok arra, hogy reménykedjek
hogy megint vissztérsz.
Hajnal
megint a karjaid közt
érezlek itt,
együtt a szívemmel,
az új napok fényének létezése
az ok arra, hogy reménykedjek
Hajnal
megint a karjaid közt
érezlek itt,
együtt a szívemmel,
az új napok fényének létezése
az ok arra, hogy reménykedjek
hogy megint vissztérsz. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Log In
